"If you run, you are a runner. It doesn't matter how fast or how far. It doesn't matter if today is your first day or if you've been running for twenty years. There is no test to pass, no license to earn, no membership card to get. You just run." - John Bingham-

2012. január 22., vasárnap

Katasztrófa közeli napok

Már nem is emlékeztem, hogy milyen diéta mellett menstruálni. Jelentem horror és megpróbáltatás a köbön!
Az utóbbi három nap jó próbája az akaraterőmnek, ugyanis nem elég, hogy mindenhol fáj, olyan vagyok mint egy léggömb, de zabálhatnékom van. Máskor is így szokott lenni, de akkor egyszerűen zabálok, csoki, keksz, popcorn, bármi, amitől jobb. Most ez a lehetőség kilőve ugyebár, és hősiesen tartom a diétát, sőt, még futni is voltam, ami kritikán aluli volt, valami gonosz kisegér ólmot öntött a lábamba a konstans derékfájás mellé.
Péntek este, amikor megettem a kefíremet és a 2 főtt tojásomat üresen, megtámadtak az ártó gondolatok. A vállamon ült az ördög, és tolta a faszságait ezerrel: "nincs értelme szenvedni, egyél, ha jól esik";"minek erőlködsz, jól tudod, hogy sosem leszel vékony"; "úgy sem gondolta senki komolyan, hogy most majd hirtelen megváltozol" stb... Az angyal a másik vállamon nem volt hajlandó megszólalni - gondolom nevelő célzattal - így maradtam az ágyon összegömbölyödve, és sajnáltam magam és a korgó gyomrom. 
Közben rájöttem, hogy nagyon jó ötlet volt nem 1200-1300 kcal-on kezdeni a diétát, mert a harmadik napon abbahagytam volna, nem birom az éhezést. 1400-1500 kcal-on nagyon jól elkaristolok, ilyenkor is vagyok éhes, de nem elementális éhségrohamok törnek rám, csak üres a hasam. Megnyugtat a tudat, hogy tesóm még most is 1400 kcal körül kajál a 71 kilójával és még fogy is, tekintetbe véve, hogy a DNS állományunk teljesen azonos, nem kell félnem attól, hogy drasztikusan csökkentenem kellene a kaja adagot.
Egyéb rossz híreket pedig a mérlegem szolgáltatta, ma reggel(vasárnap) 93,5 voltam, szemben a csütörtöki 92,4-el. Tudom-tudom víz, puffadás miegymás, de akkor is *hisztisen toppant*. Rettentő illúzió romboló.


Mivel hősiesen tartottam a diétát, nem írom le a 3 nap termését. Ihatnék többet...

Hétfő reggel jönnek a képek és a méricske, mivel most a pesszimuzmus és az önsajnálat medencéjében fulladozom, kicsit sem várom a holnapot...

UI: az előbb tanultam egy új szót: vámpírcsatlakozó. Ez nem vicc, hanem létező villanász cucc.

4 megjegyzés:

  1. Vannak mélypontok, ilyenkor mutatkozik meg, hogy akarod-e igazán. Én néha elbukom, te kitartottál! Bírd ki még ezt a két napot (kb. annyi van hátra, gondolom), utána már szebb lesz a világ.
    Ha sokat iszol és mozogsz, az a görcsökön is segít. Ajánlottak nekem régen valami gyógynövény teát, azt hiszem, citromfüvet, de ennek utána kéne nézni, az is segíthet. Melegítőpárna hasra, derékra, sokszor jobb, mintha gyógyszert vennél be. Végszükség esetén gyógyszer (nekem a Meristin vált be), nem érdemes feleslegesen szenvedni.
    Nekem ezeken a napokon más irányú vágyaim szoktak lenni, néha az sem egyszerű... :)

    VálaszTörlés
  2. Hehe, a más irányú vágyakra nem tértem ki, de nálam is játszik:D
    Szoktam bogyót bevenni, mert nincs értelme szenvedni, a Flector por a legjobb, az kiveszi a derékfájást is, csak most kifogytam belőle.

    VálaszTörlés
  3. Az a vérben forgó szem :)) hát valami ilyesmit éltem át a diéta közben, de le kell gyűrni, sok vizet inni vagy menekülni otthonról ahol a fincsi étkek vannak :) Sokszor be kellett vonulnom a szobába és nem megyek ki, nem megyek ki, nem megyek ki...... ennivalóért, vagy rágcsálnivalóért, vagy ilyesmi :) pedig én sem voltam éhes és mégis vágytam... miért van ez nálunk? Menni fog kitartás és ne higgy az ördögnek, nincs igaza!!

    VálaszTörlés