Day #36 - vándornadrág

Az első hihető jel a fogyásra nálam mindig, ha Apu megjegyzést tesz. Vasárnap megdicsért, mondván, sokkal kisebb a hasam, megjegyezvén mellé, hogy nem akarta mondani, de már rendes "sörhasam volt". Mondtam neki, hogy "kabbe, ez max csokihas, de sör biztos nem:)" .
Szóval ez jólesett, mert mondhatja nekem akárki, Apunak nikkelezett a szemmértéke, és nagyon nem az az orrba szájba dicsérgetős fajta.
Ezen felbuzdulva elkértem Ketkettől azt a 2 nadrágját, amiket már nem tud hordani, mert egyszerűen leesik róla. Ezeket 85 kg-osan hordta. Felpróbáltam, arra számítottam, hogy talán bele tudom kanalazni magam ha kiszorítom az összes levegőt magamból. Nagy nagy meglepetés ért, mert mindkét gatyó jó rám, nem úgy ímmel ámmal, hanem rendesen passzol. Persze öv egyikbe se kell (még), ha fogyok még 5 kg-ot akkor is jók lesznek. Szóval jippiájéé. Megörökítettem tegnap a dolgot, ezt láthatjátok is alant. Mellesleg azt a pólót se hordtam már jó ideje, mert ciki, nem ciki, de felpöndörödött a hasamon....
Tegnap úgy készültem, hogy futunk egyet tesómmal, sajna annyira fájt már akkor 2 napja a fejem, hogy nem mentem el vele. Szerencsére mára a fájás elmúlt, így semmi akadálya a futásnak. Eljutottunk oda, hogy pont leszarjuk az időjárást, kell az a mozgás.
Hétvégén a kajálás siralmasan sikerült, gondolom a napi egyszeri evés nem túl diéta kompatibilis. Igyekszem visszaállni a normális kerékvágásba, és megenni ezt a nyomorult 1200 kalóriát 5 részletben.

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra, egymásra!